|
 | Főoldal | | Betegségek | | Életvezetési problémák |  | Tréningek | | Megjelent cikkek, interjúk | | Linkek |
| Pszichodráma a gyakorlatban Csoportmódszer
A pszichodráma csoportmódszer. A csoport ideális létszáma 12-16 fő. A csoportot pszichodráma vezető irányítja. A közös munka a tréningcsoportban „itt és most” történik. A tréningcsoport arra ad lehetőséget a résztvevőknek, hogy a saját tudatosan és tudattalanul észlelést mintáikra, viselkedésmódjukat felismerjék, ezeket megosszák másokkal, és rálássanak arra, hogy változtatni is tudnak, melyet védett környezetben „itt és most” ki is próbálhatnak. Egyúttal a résztvevők a tréningcsoportban megélhetik, megvizsgálhatják és megérthetik, hogy miként bontakozik ki a csoportban az erők játéka, a dinamika. A tréning tanulási folyamata a csoportdinamikát illetően két szinten történik:
Zárt csoport A csoportba azok az emberek kerülnek, akik részt vettek az első interjún (= beszélgetés a vezető és a jelentkező között) és vállalták, hogy a megfelelő időpontban jelen lesznek a pszichodráma üléseken. A pszichodráma csoportokban nem megengedett a hiányzás, a rendszertelen részvétel. Ugyanis a hiányzó kimarad a folyamatból, valamint a jelen lévők, hiányolják a hiányzót (a szerepekben, a visszajelzését…) A csoportok hossza, ideje A pszichodráma csoportok — mint a legtöbb elterjedt önismereti és pszichoterápiás módszer — időben fejti ki hatását. A pszichodráma csoport lehet 30-60-120-250 órás. Leggyakrabban 5-10 órát ülünk, játszunk egy alkalommal. Másfél óránként tartunk szünetet. Havi egy, két alkalommal találkozunk. A pszichodráma foglalkozás menete A pszichodráma foglalkozás röviden nyitókörből, játékos választásából, a játékból és a játék feldolgozásából és a nap végén zárókörből áll. A kezdéskor kör alakban foglalunk helyet. Kezdés Az első csoporttalálkozó már dramatikus elemekkel kezdődik, vagyis rövid bemelegítő játékokban lazulunk el, készítjük fel magunkat a játékokra. A pszichodráma csoport résztvevői megismerik egymást. A későbbi alkalmakkor már nem ismerkedéssel kezd a csoport, hanem a bejelentkező körrel, amiben mindenki egy-két mondatban elmondja, milyen érzésekkel, gondolatokkal érkezett, mi változott az utolsó alkalom óta. A pszichodráma játék lényege A pszichodráma lényege, hogy egy olyan teret biztosít, amiben olyan dolgokat is meg lehet tenni, amit a való életben nem tudunk megtenni. A pszichodráma játék egyszerre játékos és komoly. Játékos, mivel olyan dolgokat is ki lehet, ki szabad próbálni, amit máshol, máskor nem tudnál megtenni. Komoly, mivel legtöbbször valamilyen probléma áll a játék középpontjában. A protagonista A pszichodráma csoport valódi működését a protagonista (= főszereplős) játékok alkotják. A csoport résztvevői közül azok, akik játszani (foglalkozni) szeretnének egy-egy problémájukkal, azok középre ülnek, vagy egyes helyeken behúzzák a széküket. A csoport ezek közül a tagok közül választ egyet, akinek az élethelyzetét, aktuális, vagy régóta húzódó problémáját oldjuk meg. Ő az adott pszichodráma játék protagonista játékosa. A protagonista kiválasztása után az egyik vezetővel kiül a vezetői székbe, vagy sétálnak a teremben, ahol egymásra hangolódnak, pár mondatban, vagy akár hosszabban elmondja problémájának a részleteit. Az egymásra hangolódás addig tart, ameddig el nem jut a vezető és a főszereplő abba az állapotba, amikor következhet a játék. Ekkor felrakják az első jelenetet. Ez a jelenet lehet egy megtörtént esemény, párbeszéd, vita, ami a kiinduló pontja a problémának. Az is lehet, hogy egy "élő szobrot" fognak alkotni, ami a protagonistára ható erőket mutatja be, és kelti életre (például: az apám lehúz, visszafog, fojtogat, az anyám támaszt nyújt, megtart, a barátom szintén tart). Antagonisták Az adott élethelyzet felállítása során a protagonista bemutatja a kiinduló élethelyzet helyszínét, elmondja, mikor történik az esemény. Beáll saját helyére, majd kiválasztja azokat a szereplőket, akikkel játszani fog — mondjuk először az apát, aztán az anyát, barátját. Ezeket a szereplőket mindig előjátssza a protagonista. Ők az antagonisták. A pszichodráma vezető szerepe A pszichodráma vezető a drámajáték során a rendező, vagyis ő mozgatja a protagonistát az egyes szerepek közt. A dráma vezető legfőbb célja ugyanakkor ezzel az, hogy kiszolgálja a protagonista játékigényét, és olyan helyzetbe hozza, hogy egy későbbi valós helyzetben más módon küzdjön meg a szituációval. A pszichodráma módszer alap technikái Szerepcsere Elkezdődik a pszichodráma játék, amiben különböző technikákkal lehet továbbhaladni. A legfontosabb alaptechnika a szerepcsere. A színpadra felhelyezett bármely szereplővel szerepet cserélhet a protagonista, melyre mindig a drámavezető szólítja fel. Ha például a protagonista a szerelmével veszekszik, a barátai előtt, akkor szerepet cserélhet párjával, ezzel bemutatva, előjátszva párja egyes válaszait. Lehetőség van arra is, hogy a barátok szemszögéből nézze meg a protagonista a helyzetet, miközben kívülről látja a párjával folyó vitájukat. Tükör technika Lehetőség van tükörből ránézni a helyzetre - ez a tükör technika. Ekkor nem egy szereplő szemszögéből, hanem egy külső pontról, mintegy idegen rápillanthat a kialakult helyzetre. A játék során a valóságban is kimondott gondolatokat, szavakat a játékban is kimondatjuk. Ahogyan előrehalad a játék, úgy a valós történésekből átlép a szereplő a lehetőségek világába, és olyan gondolatokat is kimondhat, amit a valós életben nem mondott még ki, talán a játék során fogalmazódott meg benne először. Belső hang A belső hang technika során a vezető, vagy valamelyik résztvevő egy-egy kimondatlan, de sejthetően jelen lévő gondolatot, érzést mondd ki a protagonista helyett. Amennyiben a protagonista elfogadja, akkor immár ő is elismétli fennhangon, de ha nem pont így érzi, akkor mondhat mást is, vagy ha nem ért egyet, akkor elengedheti a belső hangot elismétlés nélkül. A belső hang technikáját néha új viselkedések megmutatására is használják. A csoporttagok belső hangban megmutathatják, ők mit tennének az adott helyzetben. Tudatállapotváltozás A pszichodráma játék fontos része, hogy a szereplők átéljék az adott helyzetet. A kezdetben nevetgélő, izguló, feszengő szereplők a biztonságos csoportlégkörben bemelegednek, megváltozott tudatállapotba jutnak. Elkomolyodnak, hirtelen visszakerülnek abba az állapotba, amelyben az eredeti szituáció lejátszódott, elérhetővé válnak azok a tudattartalmak (érzések, emlékek, gondolatok, gondolatmenetek, hanghordozás, testtartás, hangulat, érzetek) amelyek az adott helyzetet jellemezték. Ez a jó pszichodráma "üzemi hőmérséklete", persze játéktól embertől és csoporttól is függ, hogy ez az állapot milyen intenzív. Ebben az állapotban már nem egyszerű játékról van szó, hanem inkább egy komoly szimulációról. Miért csoport? A pszichodráma csoportos önismereti módszer. Miért menjen az ember más emberek közé, ha önmagával szeretne foglalkozni? Itt látszólag valami ellentmondás van. A valóságban életünket kicsi csoportokban éljük. Kapcsolatban vagyunk a szüleinkkel, barátainkkal, tanárokkal, munkatársakkal, stb. Az örömöket is általuk éljük meg, de többnyire a konfliktusok is ezekből a viszonyokból fakadnak. Moreno, a pszichodráma megteremtője úgy tartotta, hogy a társadalom legkisebb építőeleme nem az ember, hanem az egyén és a hozzá közel állók együttese, amit szociális atomnak nevezett el. Csoportban számos olyan dolgot megélhetünk, amit egyedül, vagy párban nem tudunk átélni: kívülről megfigyelhetjük mások vagy saját viselkedésünket (ha valaki eljátssza azt), inspirálhat bennünket mások küzdelme, vagy, hogy nem vagyunk egy-egy problémával egyedül — mert valójában nagyon hasonlóak az emberek problémái. Megnyugvással és bátorsággal tölthet el bennünket az, hogy kimondódott egy problémánk, és látjuk, hogy ettől még ugyanúgy elfogadnak minket, vagy éppen ugyanez másnak is gondot okoz. Végső soron fel is ismerhetjük, hogy nem vagyunk annyira különbözőek, mint néha gondoljuk. A pszichodráma csoportban általában kevesebb szerep jut a beszédnek és több a cselekvésnek. A módszer egyik lényege pont az, hogy cselekedetekben és nem szavakban éljük az életünket. A pszichodráma menete A főképp szerepcserékkel előre haladó játék valamilyen formában nyugvópontra jut — lehet hogy ideiglenesen, lehet hogy véglegesen. A játék végén elfogy a feldolgozható élmény, vagy megfelelő szinten feldolgozásra kerül az adott szituáció. A játék végén a kimerült protagonista leül és végighallgatja a csoport visszajelzését, ami szigorú szabályok szerint történik. A feldolgozás szakasza A feldolgozás során a protagonistán kívüli csoporttagok mondják le érzéseiket, gondolataikat. Sharing - élménymegosztás A sharing (ejtsd: séring) során a csoporttagok olyan élményeiket elevenítik fel, amelyek hasonlóak a protagonista élményéhez. Ez nemcsak segíti a protagonistát, hogy elfogadja saját nehézségeit, ráismerjen, hogy mások is küzdenek hasonló problémákkal, de egyúttal előkészítheti a többi csoporttagban a következő játékot, hiszen aktiválja a sharingelő saját életeseményeit. Szerepvisszajelzés A drámajáték során az antagonista szereplők azt játsszák, amit a protagonista előjátszik a számukra. A szerepvisszajelzés során az antagonista szereplők visszajelezhetnek, milyen érzéseik, gondolataik, élményeik voltak az adott szerep megtestesítésekor. Identifikáció, azonosulás Amikor is bármilyen szereplővel, résztvevővel, tárgyal, gondolattal azonosulhatunk egy pillanatra, és megoszthatjuk élményünket a játékról. Zárókör Mindenki elmondja röviden, milyen élményekkel távozik. Jamnik Judit
A folyamatosan índuló csoportokra jelentkezés:
E-mail címem:  Telefonszámom: +36 70 329 85 49 | ||||||||||||||||||||||||||||||
 | Főoldal | | Betegségek | | Életvezetési problémák | | Tréningek | | Megjelent cikkek, interjúk | | Linkek |